Mégis miről beszélnek azok ketten? Mégis miben ellenfelek őt? És kit akarnak megszerezni? Halkan benyitottam, de észrevettek. Rögtön mind a ketten felém fordultak. Néma csend ereszkedett rájuk.
- Mi történt? Ennyire szörnyen nézek ki? - kérdeztem nevetve.
- Ugyan, dehogy - pattant fel Rihito és rám mosolygott.
- Akkor mégis mi ez a néma csend? Talán azt kéne feltételeznem, hogy rólam folyt a társalgás?
Ismét csend... Az-az nem lehet... Tehát tényleg rólam beszéltek volna? Az nem lehet... Rihito nem szerethet engem... Még semmi jelét se mutatta..
- Nem... csak fiú dolgokról - szólalt meg a fiú.
- Értem... Igaz is.. . találnunk kéne neked egy nevet.... Mégse hívhatunk úgy, hogy Te...
- Igazad van... akkor válasz nekem egy nevet - vigyorgott rám.
- Biztos? Nem akarsz te választani? - léptem hozzá közelebb.
- Bármit választatsz, jó lesz . vigyorgott tovább.
- Hát legyen... hmm.. - és elgondolkodtam.
Végig pörgettem azokat a neveket amiket ismerek... Valahogy egyik név se igazán illett rá...aztán egyszer csak beugrott.
- Kain - csettintettem egyet.
Mind a ketten kérdőn fordultak felém.. Úgy néztek rám, mintha egy őrültet vizsgálgatnának.
- Nem tetszik? - kérdeztem.
- Nem... Vagyis De, tetszik. Csak megleptél...
- Miért?
- Nekem is ez a név jutott eszembe - nevetett.
Na szépen vagyunk... Egy rugóra jár az agyunk. Valamiért úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy el akart menekülni az apámtól, mi jóban leszünk... Van valami benne... a szemében... valami, ami már akkor boldoggá tesz, ha ránézek... és hevesebben kezd veri a szívem... Gyorsan elfordítottam a tekintetem... Szemem találkozott Kaname szemével... Benne meleg tűz égett... Arcomra pír szökött... Valami itt nincs rendjén.. Mégis miért zakatol ennyire a szívem mellettük??
