Elszállásoltuk őt az egyik vendégszobában, majd lementünk vacsorázni. Mivel apám üzleti úton volt, a cselédeket magával vitte. Egyedül csak Kaname volt itt a személyzetből. Ő remek szakács volt... és ezt be is bizonyította. Vacsora után mindenki visszatért a szobájába. Én előbb még írtam néhány sort a naplómba, aztán én is lefeküdtem aludni. A kis-szekrényemen lévő zenedoboz halk, nyugtató dallamára aludtam el. Reggel egy halvány fénysugár és madarak csivitelése ébresztett. Kinyitottam a szemem és megpillantottam Kaname-t. Éppen a sötétítőt húzta ki az egyik hatalmas ablakon.
- Jó reggelt, Kaname - köszöntem.
- Jó reggelt. Elnézést, talán felébresztettem?
- Nem, semmi gond.
- Akarja, hogy előkészítsem a fürdőt? - lépett az ágyamhoz és felsegítette a hálóköntösöm.
- Igen, kérlek.
Felvettem a köntöst, majd kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcom, majd mire végeztem a fürdő készen is volt... Kellemes rózsaillat töltötte be a levegőt. Kaname előtűnt, majd mutatta, hogy a fürdő csak rám vár. Elvette a köntösöm, majd kibújtam a hálóingből is. A hajamat felkontyoltam és beszálltam a kádba. A víz pont megfelelő hőmérsékletű volt, mint mindig. Miközben én éppen fürdőt vettem, Kaname lement, hogy elkészítse a reggelit. Egyszer csak hallom, hogy kinyílik az ajtó.
- Kérlek, hozd ide a törülközőt - szólok ki.
Semmi válasz. Kiszállok kádból, azonban nem Kaname állt ott kezében a törülközővel, hanem Kain... Annyira megijedtem, hogy sikítani kezdtem és hátrálni... Ő segíteni akart nehogy elessek, ennek eredménye képen pedig mind a ketten a kádban kötöttünk ki... Dübörgő, futó léptek hangzottak fel, majd az ajtó nagy lendülettel kivágódott... Kaname állt ott feldúltan... Szemében düh... Közelebb lépett, kirángatta Kain-t a kádból, majd felkapott egy törülközőt, bemászott mellém a vízbe... körém csavarta a törülközőt, majd felemelt és elindult velem kifelé a fürdőből... Bevitt az apám fürdőjébe, és lerakott az ottani szauna padjára, majd letérdelt elém....
- Egy újabb balesete? - kérdezte egy sóhaj közepette...
